Pszichodráma

Gondolatok az önismereti pszichodrámáról

Az önismeret a lét egyik nagy kalandja – állapítja meg Mérei Ferenc a magyarországi pszichodráma atyja.

Titokzatos ösvényeken vezet, váratlan fordulatokat ígér. Nem lehet tudni, hogy egy –egy elágazásnál milyen rém vagy milyen boldog felismerés vár ránk. Egyfajta labirintusélmény ahol félünk, sosem találunk ki, másfelől néha átéljük azokat a ritka pillanatokat, amikor úgy érezzük hogy mindent tudunk önmagunkról.

Az önismeret egyfajta utazás az élményeink, érzéseink, kapcsolataink között, melyet a megismerés kívánása, a találkozás vágya, a függetlenség igénye kísérhet.

Ezt az „utazást” segíti a pszichodráma, az önismeret egyik lehetséges és népszerű változata. Jacob Levy Moreno a megalkotója.

Más önismereti csoportmódszerektől abban különbözik elsősorban, hogy lejátsza, megjeleníti az élményt és a cselekvéses megjelenítés révén enged közel homályba került emlékekhez, viselkedésünk indítékaihoz.

Nem az a célja, hogy egyfajta lélektani - történeti életrajazi leltárt készítsen, hanem a jelenben, a közelmúltban megélt életesemények, az ehhez kapcsolódó érzések és kérdések személyes indítékaihoz visz közelebb.

Ugyanakkor – vagy talán éppen ezzel összefüggésben - a változás elindulásához teszünk együttes lépéseket az önismereti csoportban.

Segít a jövő megfogalmazásában.

Elkísérjük egymást életünknek egy – egy fontos szakaszán, tanúi vagyunk egymás örömének és nehézségeinek .

A pszichodráma csoport tagjainak semmiféle tehetséggel nem kell rendelkezniük a színészmesterséggel kapcsolatban. Ami a csoportban történik ahhoz elegendő a hétköznapi ember érdeklődése, együttérzése és egymásra figyelni tudása.

A csoport működése a csoporttagokra nézve is titoktartási fogadalomhoz kötött.